"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz..."
"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám... de jól gondold meg, bántana, ha utána sokáig elkerülnél..."
2010-11-03 21:03:54 Lonely:
Köszönöm szépen Odi! Természetesen sokmindenben igazad van...
2010-11-03 15:31:41 odi:
Régóta olvaslak (csendben), érdekesek az írásaid, szimpatikus a stílusod. Egyedül azt nem értem (illetve értem, ilyen a szerelem), hogy miért elégszel meg ennyivel, ami J-t illeti? Én nem tudom elképzelni, hogy akit szeretek ne legyen mellettem, mikor minden pillanatban vágyom a közelségére. J-t sem értem, érdekled őt, de mégsem akar téged? Nekem ez valahogy nem kerek, szerintem többet érdemelsz néhány beszélgetésnél, és az utána való vágyakozásnál. Azért szorítok Neked, de szerintem ideje lenne továbbállni....
2010-10-29 20:09:23 Lonely:
Gyerekeket azelőtt csinált sok-sok évvel, amielőtt engem egyáltalán ismert volna - csak a teljesség kedvéért. Amúgy meg azért, ami velem történik egyes egyedül én vagyok a felelős, sem Ő sem más. Elengedett Ő már régen, csak én nem tudok elszakadni... Amúgy meg hogy mennyire gerinces vagy gerinctelen végülis nem az én tisztem megítéln i, ítélkeznek majd odafent. Én hálás vagyok mindazért, amit tőle kaptam, és az élet megy tovább. Sosem vártam rá... mert ő már tizenévvel azelőtt másé volt, hogy én ismertem volna. Ha a kezdettől olvasnál, tudnád. De köszönöm, mindenképpen a jó szándékot. :)
2010-10-29 19:26:38 :
Na igen becsületes. Van egy jó hosszu póráz a kezében, éli az életét gyereket csinál másnak de azért téged sem enged el mert kell a változatosság. Te boldog tudatlansgban várakozol a mire is???
Ha szeretek valakit de nem tudom akarom boldoggá tenni inkább elengedem, de nem hagyom, hogy elmenjen mellette az élet amig a semmire várakozik.
Hidd el ő sem különb mint a többi ilyen pasi.
Tudom ő csak azzal gerinctelen akinek esküt tett, veled becsületes. Ébresztő!!!!!!!
2010-10-29 18:39:40 Lonely:
Senki sem vigyáz ránk önmagunk helyett... ez biztos. Talán csak annyit, hogy J sosem igért semmit nekem, szóval mindig végtenül korrekt volt, már amennyire korrekt lehetett ebben a helyzetben. Egyébként köszönöm az együttérzést, jól esik.
2010-10-29 17:00:47 sorstárs:
Bárcsak elmondhatnám Neked..... sajnos nem tehetem. Őszinte tiszta és naiv vagy, sé ezt kihasználják keményen. Olyan ez mintha egykori önmagamat olvasnám. Az én I-m minden nap hivott rohant bizonygatott. Egy csodában éltem, ma már a pokolban vagyok. Túl magas árat fizetttem az Ő hazugságaiért. vigyázz magadra nagyon, ő nem fog:-(((
2010-10-28 11:19:10 lonely26:
Kedves Niqoe! Köszönöm szépen! :) Jól esett minden, amit írsz. Napsütést Neked!
2010-10-28 10:23:45 niqoe:
Kedves,nagyon reg olvaslak,es drukkolok neked.De ne haragudj,ha NEM a J ugyben.Hasonlo helyzetben voltam,12 evig.Es megis mast talalt,a csaladjat is elhagyta,de nem ertem.Pedig nagyon szerettem,valamennyire o is,biztosan.Mindenben egyhullamhosszon voltunk.Szoval,rola szolt az eletem.Hidd el,nem ezt erdemled.Drukkolok neked,es ne erd be ennyivel.Szeretettel,E.
2010-10-28 08:42:01 Lonely:
Volt idő, amikor minden nap hívott, akár többször is egy nap. Most is van olyan... Amúgy meg nem hiszek abban, hogy abban kellene mérnem, hogy mennyire szeret, hogy hányszor hív fel éppen (azonban egyértelmű, hogy ha hosszasan nem hívna, akkor elgondolkodnék). Ugyanakkor meg ez nem azért nem működik, mert nem szeret. Maradjunk annyiban, hogy naívnak naív vagyok, de hogy ő szeret, az biztos. :) Csak a szeretet sajnos nem elég.
2010-10-26 22:29:46 :
annyira naiv vagy.... ez az ember nem szeret téged..és ez mindig igy lesz. Aki szeret az minden nap hivna legalább...ő csak bánt téged. Mikor veszed észre????
2010-09-29 11:35:25 lonely26:
Szia Dorka! Üdv nálam. És köszi a kedves szavakat!
2010-09-29 10:22:03 szdorkaa:
Szia, nagyon tetszik a blogod. Én tegnap kezdtem el, de nagyon tetszik. Rábukkantam a te blogodra, és végig olvastan a majdnem 5 ev bejegyzéseit, és nagyon tetszenek. Gratulálok. Ha van kedved less be dorkanaploja.blog.nlcafe.hu/ üdv. Dorka :)
2010-03-29 06:23:18 *greenday*:
szia lonely! újrakezdtem a blogot..........nehéz időszakom volt :(
2009-03-08 13:16:10 Szamóca:
Nézz be hozzám játszani! :-x
2008-12-22 20:23:56 nik:
ide próbálok írni, mert vaahogy amott nem jelenik meg, vagy lehet, hogy moderálod? hógolyót máris tovább adtam
2008-12-17 14:43:04 Fülöp:
Hopp, azt hiszem, eltévesztettem a helyet és az időt.......bocsi.....:)))
2008-11-06 16:29:21 Lucyka:
Szia! Én is olvaslak már egy ideje, és ezúttal játékra invitálnálak, ha van kedved hozzá:) Részletekért kukkants be hozzám (blogom: Bittersweet)
2007-03-19 15:13:38 :
én agyon szeretnék ojan szűlőket mint nektek van mert engem útálnak
2007-01-16 14:56:12 csutora13:
Kedves Lonely!Kívánom Neked azt a valakit!!!Minél hamarabb!!!
Tegnap egész álló nap jöttek az üzenetek... és mentek is... Van valami ebben a srácban, ami megfog, ami kicsit elvarázsol... olyan kis kedves... Persze, ez lehet, azért van, mert örülök, hogy végre J-n kívül más is kitölti a gondolataimat... de jó nagyon... :)
Udvarol rendesen... tegnap is nem tudom, hányszor leírta, hogy mennyire édes vagyok meg ügyes meg ilyenek... néha meg csak annyit írt, hogy hahó... és amikor visszakérdeztem, ez mi volt, a válasz annyi volt, hogy eszébe jutott a mosolyom, és gondolta, ezen egyet most fogok mosolyogni... :)
Ajjajj :)...
De jó nagyon :).
Amúgy TS, ez nem volt liliomtiprás :)))) Mármint amilyen dumája van, meg ahogyan közeledett hozzám... hát nem ma kezdte :))) Az biztos... :)
Na, mindegy... egyelőre élvezem nagyon. Tegnap visszament. Kíváncsi vagyok, meddig fog tartani a szikra, a lelkesedés.
És mindeközben nagyon-nagyon hiányzik J. Ha lehet, még jobban. Annyira vágyom a hangjára. (az érintésére... )
Pénteken egész nap kifogásokon gondolkodtam. Fájt a gyomrom, meg amúgy sem volt semmi kedvem akárhány kilométert autózni, hogy elmenjek H barátnőm lagzijába... Végül szombat reggel a lelkiismeretem győzött az egyéb fölött. Délután kínkeservesen elkészültem... felvettem a fekete térdig érő ruhámat, amely nemrég még testhez álló volt :), most már kicsit kifogytam belőle, de gondoltam, oda elmegy... Frizura, csattocska, csatthoz illő nyakék, piros cipő... leheletnyi smink :)... Jól sikerültem, azt hiszem :).
A lagzi eleje unalmas volt. Keresztanyummal beszélgettem, H-t és a férjét csodáltam... és így tovább... meg nézelődtem... Párszor szemeztem a dobossal, aztán velem szembe került egy néptáncos srác, és azzal... Egyszert feltűnt, hogy H egyik unokatesója mellém került, de nem igazán foglalkoztam vele... Megtáncoltatott a szomszéd bácsi, és roppant elégedett voltam magammal, mert tényleg látszik, érződik rajtam a sok tánc... régen ilyenkor szorongtam volna - ketten a táncparketten - most ellazultam, és élveztem. Később kis stílusváltás volt, így sokat-sokat táncoltunk. Majd valahogy megbátrodtak a pasik, és szerre kértek fel... Jó volt. Kivéve, hogy ma sem tudom eldönteni, belőlük hiányzik-e az eredetiség vagy én voltam nagyon szép, mert egytől egyig azzal kezdték a beszélgetést, hogy amióta elkezdődött az esküvő, engem figyelnek, mert a menyasszony után én vagyok a legszebb :)))... De jól esett nagyon, rég nem kaptam ennyi bókot :). Aztán egyszer, amikor üldögéltem, jött a H unokatesója, a kis kedves fiú, megfogta a kezem, a szemembe nézett, és azt mondta: olyan jól táncolsz, egész este néztelek, megtisztelsz engem is egy tánccal? S már húzott is maga után... Bulizgattunk, táncikáltunk, és tonnányi bókot kaptam tőle... :) Megtudtam, hogy tökéletes vagyok, meg csinos, meg titokzatos, és valahányszor rámosolygok, eláll a lélegzete, és elfelejti, mit akart mondani... a tekintetem meg valami hihetetlen szenvedélyről árulkodik... amit visszafogok, és csak az igazán kiváltságosak részesülhetnek benne... És még milliónyi kedves dolgot mondott. Próbáltam megjegyezni... de fele sem maradt meg. Csak az, hogy olyan dumája van a gyermeknek, hogy nő legyen a talpán, aki ennek ellenáll. És hogy ha negyede sem igaz, akkor is jó hallani :). Aztán kiültünk a hallba dumálni. Teát hozatott nekem fel (nem volt a menüben, de az övék volt a panzió, ahol a lagzit tartották), és beszélgettünk. Azaz ő beszélt, kérdezett, én válaszolgattam. Volt egy pillanat, amikor a tökéletes körmeimről beszélt, és közben meg mélyen a szemembe nézett, amikor valami bennem is megmozdult, és már nem csak nevettem... Valahogy természetes volt, amikor kisimította a hajam az arcomból, és végtelenül gyöngéden és finomkán adott egy puszit a számra... Majd kivette a teát a kezemből, letette, és megcsókolt. Elcsókolóztunk egy ideig, majd ismét dumáltunk... Nyilvánvalóvá tette, hogy mennyire kíván, és mennyire szeretne velem lefeküdni... én meg ingadoztam. Annyira szerettem volna olyan mértékben megfeledkezni magamról (és J-ről), hogy akarjam... de noha a testem minden porcikája akarta, a lelkem valahogy nem... Így aztán már a szobában, sok-sok szenvedélyes és gyengéd, majd ismét szenvedélyes csókolózás után leállítottam a dolgot. Mondtam neki, hogy ez most nem megy. Rosszúl esett neki, de végül nagy beszélgetés lett belőle... az én életemről, az ő nemrég történt szakításáról, miközben átölelt és néha megpuszilt, megsímogatott, jó volt. Reggel 7-kor mentem haza. Búcsúzáskor láttam benne a csalódottságot... kicsit talán dühöt is, de elkérte a telefonszámomat, és felhívott, és hazáig dumáltunk. Majd tegnap egész nap hívogatott meg üzeneteket küldött. Este két órán át smseztünk. Egyedülálló, édes... Csak messze él (ő is). Ja, és tippeljetek, hány éves?! Na vajon?! Majdnem padlót fogtam, amikor kiderült... én 26-ot tippeltem... de ő húsz. Húsz! Az eszem meg kell, hogy álljon. Na, de végülis nem rossz... ennyi idősen egy húszévest vonzani :D :))))
Nem tudom, mi lesz ebből. Elvileg semmi. :) De jó volt nagyon :) Régen nem éreztem ilyen jól magam :).
A vőlegény énekelt H barátnőmnek. Meglepi volt. Zokogtam. Zokogott H is, természetesen, és zokogott a kőkemény, sziklaszilárd édesapja is... :)
Minden rendben. Azt hiszem, ez jellemzi a napjaimat.
Elég nehéz hetem volt, sok-sok melóval... De egyben jó hetem is volt. :) J jelenlét ugye kipipálva. Aztán volt időm barátokra is, igaz, kevés, de volt. Meg éjszakánként egy-két guilty pleasure sorozatra is. :) Voltam családdal, a fiúkkal, beszélgettem anyukámmal... :)
Tegnap este azon gondolkodtam, vajon hogy jelenhetek meg én a D fejében... vagyis jelenhettem, mert gondolom, mostanság már nem igazán... Egy lány, akivel átdumált két estét... és átnevetett, áttáncolt, és ölelgette, puszilgatta... de aztán mégsem csókolta meg? És akivel emaileket váltott két hónapon át utána? Majd... ennyi?... :) Csak úgy érdekelne... :)
Holnap lagziba kell mennem... valahogy nincs kedvem, mert nem igazán ismerem a társaságot... De addig is: ma táncpróba és utána kocsmázás... és már alig várom!!!! :)
Tegnap is ma is húzós napom volt, van. De közben négyszer (igen négyszer!) hallottam J-t... :)
Tegnap reggel hívott már korán... aztán utána még hívott kétszer a novemberi kiszállást illetően, volt pár egyeztetnivaló. De az első beszélgetés, az csak rólam szólt :), vagyis rólam és róla, és kedves volt meg vicces, nevetős, mindaz, amit annyira hiányoltam. Éppen a főnökömmel tartottam melós meetingek fele, és azt kívánta, érezzem jól magam :)). Nos, megvolt. Főként, hogy utána még kettőről is kirohantam miatta. :) És így megszabadultam pár okos bolond meghallgatásától.
Amikor a délelőttöm így indul, az egész nap ilyen... mosolygós és magabiztos. Egész estefeléig dolgoztam. És mindegyik találkozón sok-sok bókot zsebeltem be, mert ragyogtam :). Este meg az egyik barátnőmnek volt lánybúcsúja... pizzáztunk majd wellnesseztünk... és volt férfisztriptíz, amit a vőlegény adott elő :)) És ott húzta fel a gyűrűt (ezidáig elmaradt). Nagyon sokat nevettünk... :) Jó volt...
Ma meg ismét meló, sajtótájékoztató, ajándék, találkozás R barátommal, hazajött messzi-messzi földről... Aztán találkozó az igazgatónál, és ismét hívott J. :) Csak úgy, hogy hogy vagyok... :) Imádom hallani a hangját... :)
És úgy néz ki, jönnek... látom a hónap végén. Még nem akarom beleélni magam... de azért a lelkem mélyén örülök. :)
Más téma: reméltem, hogy D jelentkezik a szünet alatt. De nem tette. Úgy tűnik, végleg elkopott... Sajnálom. De akinek jönnie kell, úgyis eljön...
Valaki mondja meg, hogy ha valakivel nincs egyetlen közös ismerősötök sem facebookon, és ha a facebookon regisztrált email címedet sosem használtad vele való levelezésre, hogy ha a érdeklődési körötöknek is teljesen más van beírva és a lakhelyetek is meglehetősen távol esik egymástól, hogy dobja ki a facebook folyamatosan, hogy jelöld be ismerősnek?! Mi alapján dobja ki?!
Tegnap estétől folyamatosan kidobja nekem J-t... Nem is tudtam, hogy facebookozik. Az adatlapja szerint nem is, mert egy barátja sincs... és egy fotó (ez jó fotó :)) van feltéve...
Na mindegy. Csak most már mintha a facebook is szívatna :))) Pedig biztosan van valami informatikai alapja ennek az egésznek, amit én nem tudok... :)
Megvolt a temetőzés... másfél óra... Idén két szerettem költözött át a másik világba... Meg a dédszüleim, nagytatám másik öt testvére... és a doktor...
Fáj... főként a doktor... ő minden nap... és E néni, ma este...
Mégis mindenek ellenére van valami meghitt a millió gyertyalángban... a sok-sok fényben... Sötétben szeretek kimenni... Majdnem minden vasárnap kijárok a doktorhoz, de ilyenkor más... Ilyenkor meghittebb, összetartozóbb, melegebb - már amennyire meleg lehet a temetőben...
Karma blogjában olvastam valami nagyon szépet a halálról és elmúlásról... az életnek csak egy állomása... bárcsak én is így tudnék érezni... hinni... Próbálkozom.
Ma is gondoltam J-re. Amikor mesélt még a nagytatájáról, és az ő haláláról... hogy mennyire szerette... hogy vajon ma mit csinált...
Írtam tegnap G-nek egy rövidke mailt. Hogy hallgattam a To love you more-t, és eszembe jutott, stb. Válaszolt is. Hogy milyen fura, épp tegnap írta ki cd-re, hogy hallgassa az autóban, és hogy vannak emberek, akikkel örökre össze vagyunk kötve, ha akarjuk, ha nem. És hogy az ő életében kevés ilyen ember van, nagyon kevés, de én vagyok az egyik. És azon a néven szólított, ahogy akkor régen... Jól esett. És picit, icipicit fájt is... Ki érti ezt?
Ma amúgy nagyon szép napom volt. Templom, család, szülinap, szeretet, vidámság. Amíg az előbb gyanútlanul be nem léptem fb-ra. J-ről fotó. Tegnap készült. Ijesztően rosszúl néz ki rajta. Összenéztem azzal, amit a nyáron készítettem Kváron, hát... A picture can say a thousand words. Egyebet nem is mondok.
Van/volt egy gyerekkori jó barátom, Sza. Távol lakunk nagyon egymástól most már 5 éve, így lazult a kapocs, de azért aznap, amikor megszületett az első gyereke idén augusztusban, még a szülészetről hívott. Neki volt a legjobb barátja, G, a nagybetűs exem, akivel 5 évet éltünk egymás mellett... Múlt héten volt a baba keresztelője. Nemrég elnézegettem a képeket, és G és az új barátnője is keresztelték... Valahogy belém hasított... hogy én is ott lehettem volna... ott a G oldalán... már a feleségeként (már téma volt köztünk a házasság)... és kicsit fájt... Persze, én szakítottam vele. Én kezdtem új életet. Kétségkívül voltak problémáink. Főként az, hogy G teljes szívéből szeretett, de mégis mindig csajozott... és ezt el is mondta... De ő volt a legjobb barátom... a társam... együtt sokmindenre képesek voltunk... Emlékszem az első közös lakásunkra... a költözésre, a lendületre, amivel berendeztük a szobát... Sok szép közös pillanatunk van... De én nem akartam 5 évvel ezelőtt azt a kompromisszumot megkötni... hogy olyan emberrel kezdjek életet, akinek sosem voltam és sosem leszek az egyetlen...
Nem bánom, hogy szakítottam vele. Annak ellenére, hogy most már úgy látom, felnőtt, megérett, megváltozott. Annak ellenére, hogy amikor az ilyen képeket látom, valami fáj belül (még mindig)...
Talán csak egy másik élet hiányzik...
Amúgy G-től azt tanultam meg, hogy ha valaki nem úgy mutatja ki a szeretetét, szerelmét, ahogy azt te szeretnéd, nem azt jelenti, hogy nem szeret tiszta szívéből...
Hogy is hívják azt, amikor valaki tükröt tart eléd? Görbe tükör?
Ma délelőtt meló közben beszélgettünk a főnökömmel. Az éjszaka ismét fájt a gyomrom, görcsösen, erősen... Mondtam neki, pedig tudatosan nem stresszelem magam (na jó, tegnap is felhúzódtam a körülöttem, körülöttünk élő piócákra, stb, de na). Mire a főnököm megkérdezte: és tudatalatt min rágódsz? Tavaly ősszel érdekes módon nem fájt a gyomrod...
Őrület vásárolni egy 12 évessel, komolyan mondom. Főként nekem, aki nem vagyok a vásárlások nagy híve, azaz bőven elég nekem évente egy-két alkalom, és az kimerülhet a H&M, a C&A, a Marks and Spencer és a Debenhams üzletekben... Na, visszatérve tegnap délutánra... nagynéném, jómagam és az épp 12-őt betöltött unokahúgicám. Hát... amennyit az a lány válogatott... :))) Eszméletlen. Ő mindenben kövér, na meg csámpás és főként idétlen. Jelzem, vékony, mint az újjam, és csodaszép. :) Szóval ennyit. De jó kis családi délután volt. Vásárlás előtt jártam a nagyszüleimnél, megleptem őket egy kis kávéval, meg a fiúkat Milka keksszel. Jajj, B olyan édi volt. Gyorsan kitette a kekszet tálkába, és befészkelte magát a tévé elé :). Este Parenthoodot néztem. Kicsit kilazultam. Délelőtt elég sokat rohangáltam, szerveztem. Ma reggel észrevettem egy hibát is (a rohanás eredménye), de korrigáltam...
Nagyon hideg van kint... Egyre inkább tél. De most valahogy nem bánom. E-gyermek hallgat, de azt sem bánom. Azt hiszem, szívesebben mennék táncra holnap, majd utána egy kis tánccsoportos kocsmázásra és beszélgetésre. Félreértés ne essék, szeretném látni E-gyermeket, csak most valahogy nem szívesen hagynám ki a próbát, szeretem ezeket az embereket, és szükségem van arra az energiára, amit onnan kapok.
Azon gondolkodtam az előbb, amit TS írt a tegnapelőtti bejegyzésemhez. Kétségkívül megéri... és kétségkívül nem féltem én sem magam, hogy nyitok-e mások fele. Hiszen itt van D, az élő példa. (D-ről meg az jutott eszembe, hogy jövő héten szünet van, és vajon nem lep meg azzal, hogy erre jön?:)) Szóval gond egy szál sem.
Azt kell megtanulnom, hogy nem baj az, hogyha néha szomorú vagyok... nekem is szabad...
Délután elmentem úszni, félóra a medencében... valahogy, amikor érzem a víz áramlását, minden elhalványul... csak én vagyok és a víz. Full relax. Aztán kis szauna. Öltözködés közben hívott anyukám, jött visszafele a városba. Kb. három mondat után tette fel a kérdést: hívott ma J? Mire én: honnan veszed? Ő válaszolt: még a hangod is más...
Hát igen, az eltévedt üzenet után hívott, mosolyogva. Nevetett rajtam... Hosszasan beszélgettünk... csak épp kicsit megszakadt a szívem, amikor azt mondta, jövő héten derül ki, de lehet, nem tud eljönni majd november végén. Tovább kacarásztam, mondtam a poénokat, próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne... de elöntöttek a könnyek. Magam sem tudom, hogy fejeztem be a beszélgetést. Pedig jó volt hallani a hangját, a poénjait... a kedvességét. Aztán csak pörögtek a gondolataim, majd küldtem neki egy üzenetet: Hát kicsit megállt a szívem, amikor azt mondtad, lehet, nem jön össze a november (sem). Még reménykedem, hogy mégis igen... bár nem tudom, van-e egyáltalán értelme... Szörnyű ez az ősz. Megnyomtam a send gombot... És - lévén hogy emberek között voltam - próbáltam visszafojtani a könnyeimet. Eltelt kb egy óra, amikor ismét hívott... Azt sem tudtam, fel akarom-e venni a telefont... Majd felvettem. Ez a nap nem a te napod üzeneteket illetően, ezt az smst kétszer küldted el, mondta. Kórházban volt, valami eredményekre várt. És ismét beszélgettünk. Nem reflektált egyből az smsre, de aztán kitért rá. Hogy nehogy azt higgyem, hogy nem akar jönni... bla-bla. Őszintén, most úgy gondolom, úgyis el fog jönni... Ha meg nem, akkor nem. Végülis kapaszkodnom kell valamibe... bármerre is haladok tovább. Tudom, hogy fontos vagyok neki... De azt is tudom, hogy többet érdemlek ennél. És több is kell legyen...
A barátnőm egész délután azzal rágta a fülem, hogy mondjam el J-nek, amikor legközelebb találkozunk, hogy mi van bennem. Őszintén. El fogom. Végülis ennyit megér ez az egész.
De a hangom is más... Hogy lépjek túl ezen? Nem tudom, hogy kell...
De bízok benne, hogy minden jól alakul. Lesz társam, gyerekeim... és a csodás ruhám, és fog más is így, ennyire szeretni.
Szép volt a mai nap... Jó volt a sok beszélgetés vele. Szeretem, amikor így spontán visszahív... :) Ilyenkor erőre kapok.
Délután anyukámmal lógtam. Ebédeltünk meg karácsonyi tányérokat vettünk. Majd hazajöttem és Gossip Girlt bambultam. Holnap az unokahúgomat viszem vásárolni, ma szülinapja volt. Imádom az életem. De jelenleg, csak J-vel kerek... Miért?
Nem tudom, olvas-e... Szerintem már nem. Illetve, csak néha, és egy-egy blokkban...
Na, de az előbb akartam válaszolni melóügyben az egyik polgármesternek üzenetben, meg is írtam ügyesen a választ: minden rendben, úgy lesz. És pont J előtt van a telefonkönyvben. Na vajon kinek küldtem el az üzenetet? :))) Hát nem a polgármesternek. Na, kíváncsi vagyok, erre mit lépik. Mindenesetre, jó balfék vagyok.
Amúgy meg én is sajnálom. De közben kicsit meg nem is. Ha érthető. :)
TS... most már aggódás van... vagy inkább kis csalódottság? Vagy mindez együtt... nem tudom... Igyekszem nem agyalni rajta... de nem esik jól... azt hiszem, még egyszer vagy kétszer fordult elő, hogy ennyi ideig ne jelentkezzen... Ma kétszer már a kezembe vettem a telefont, hogy írok neki, aztán mégsem tettem... Rossz. De ez van.
Pénteken randizok E-gyermekkel, mintegy figyelemelterelőként. :) Tegnap hívott. :) És örülök is neki, szükségem van rá most...
Amúgy rengeteg a munkám. És az elmúlt három hétben 4 kg-t fogytam (ezt nem bánom annyira :))...
Mindjárt Halottak Napja. Úgy fáj, hogy idén még kettővel több sírhoz kell elmennem... olyan sok szerettem van már odakint... :( vagy odaát...
Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz!... Szervusz!... Vagy Még?... Én is vagyok!... Isten veled!... Mikor találkozunk?...
Julia Roberts kiskoromtól nagy kedvencem. Az a melegbarna tekintet, az a gyönyörű mosoly... Az Eat, Pray, Love-ot pedig idén tavasszal olvastam, és imádtam. Így természetes volt, hogy amint lehet, letöltöm a filmet. Tegnap este befészkelődtem... és... be kell vallanom, én ezt a filmet nagyon úntam... de lehet, hogy még annál is jobban... Nem tudom megfogalmazni, miért... Na, de nem tetszett. A mondanivalója... hogy szeretnünk kell önmagunkat ahhoz, hogy más is szeressen... vagy, amikor Ketut mondja Liznek, hogy a szerelembe néha el kell veszítetünk a fejünket, a korábbi egyensúlyunkat, hogy később majd kiegyensúlyozott életet éljünk... Szóval a mondanivalója, az mindig megfog... de ennyi. Inkább a könyv.
Amúgy a hétvége jó volt. Szombaton reggel 7től éjjel 2ig talpon... csata, tánc... hideg és nevetés... együtt a csapat érzés... Tegnap meg család, majd takarítás és lustálkodás...
Ma volt nőgyógyásznál (eszméletlenül gyönyörű az a nő, akihez járok, és eszméletlenül kedves), minden tökéletesen rendben velem. Szuper. Vettem egy fekete kabátot. Szuper. Voltam utána még egy üzleti találkozón, majd az egyik táncos sráccal vacsiztunk egy gyorsat, mert már őrülten kapart a gyomrom, déli kettőkor ettem utoljára egy banánt (ennek most iszom a levét, mert borzalmasan fáj). Na, de a vacsi és a beszélgetés: szuper. Majd itthon Grace klinika és Private Practice, az is szuper... Minden tökéletes. Ma ruhában mentem melóba, csizmával, jól néztem ki, és jól éreztem magam... Ahogy mondtam, minden jó...
But if it makes me happy, then why the hell do I feel so bad?!
Egy hét az, amit lazán és mosolyogva kibírok J nélkül... de mostanság nem is igazán kellett. Múlt héten is háromszor hívott. Most meg... holnap lesz egy hete a szombat esti meglepinek, annak, hogy hallottam a hangját.
De... the broken clock is a comfort, it helps me sleep tonight... ( I am falling apart, I'm barely breathing... )
Holnap fesztivál. Szuper. (az is, csak a gyomrom ne fájjon)...
